2269 Junius 5.
Helyszín: Lacass bolygó Északi része, Vulkáni kolónia

Kellemes melegen sütött a lefele menő nap utolsó sugara. A füves réten egy kis ház előtt a lány ült. Hosszú fekete haja a derekáig ért. Vörös hosszu újjú fölső és fekete nadrágot viselt. Egyszerű Vulkáni ruhák voltak ezek,és bár csillagflotta tiszt volt mégis ezeket hordta.Ő azért volt itt hogy segítsen a telepeseknek nem azért hogy parancsolgasson nekik.
Egyre hűvösebb és sötétebb lett T'Pellen nagy bánatára. Imádta ezt a bolygót: Hosszúak voltak a nappalok és rövidek az éjszakák. Csakúgy mint az egykori Vulkánon. Viszont ez a bolygó füves-fás környezettel rendelkezett. Szemet gyönyörködtető atnoszféra...A béke szigete szó illett rá a legjobban. A nap fáradtan kaccsintott még egy utolsót aztán eltünt a horizontról. Tpellen egyre jobban fázott és most már felállt. Balra nézett és kinyújtózott. Ezen a napon már segétkezett három ház felépítésében és tervezésében és a botanikusoknak is elmagyarázta hogy sajnos nem minden Vulkáni növény él itt meg. Elég fáradt volt bármihez. Gondolatait viszont nem tudta megnyugtatni: Tudta hogy még kellene egy iskola a gyermekek számára, egy templom a hit megmérettetéseire és még maga a Föderáció sem tudja hogypontosan milyen állatok is laknak itt. Felfedezés-építkezés-tervezés-álmok-vágyak: ezek keringtek a fejében. A tájat kémlelte: a lemenő nap homályában is még messze el lehetett látni: egy hatalmas rét annak a végén pedig fák és a táj mögé magaslott egy hegység aminek a teteje havas. Ennél szebbet keresve sem találhattak volna. Beszívta a friss levegőt, és ekkora a távolban egy magas, vékony alakot látott előbukkanni. Látogató?- Talán... a lány legszívesebben végigfutott volna a hatalmas mezőn akár egy gyermek de nem tette. Türelmesen kémlelt és várta hogy kirajzolódjanak az alak arcvonsáai ahogyan közeledik. Zöld egyenruha arany rangjelzéssel: egy csillagflotta kapitány? Dehát minek? T'Pellen ezerszer elmondta már a flottának hogy amig nem rendezi népe ügyeit addig itt marad és segít. Mindenben, amiben csak tud. Egy magas, vékony barna hajú nő lépett egyre csak közelebb hozzá.
- Kellemes estét. - Köszönt a kapitány aki egy tisztességes távolságban állt meg TPellen mellett.
- Üdvözlöm. - Köszönt vissza a lány. Hangjában legalább annyi meghitt nyugodtság volt mint amennyi ebben a bolygóban.A kapitányt ez lenyűgözte.TPellen Vulkáni volt. A Vulkániak bolygóját felrobbantotta egy Romulán, és ha Willow Smith most TPellen bőrében lett volna lehet hogy haragudna. Vagy épp bosszút tervelne...
A kapitány megcsóválta a fejét ezzel elterelve gondolatait, és beszélni kezdett.
- Willow Smith vagyok a Csillagflotta küldött.- TPellen gondolataiba úgy fúródott bele a Csillagflotta szó akár egy rossz akaratú betolakodó. Mit akarhat tőle a Flotta? Ő világosan elmondta már számtalanszor hogy ne zargassák. A Vulkáni felhúzta jobb szemöldökét és lassan, semlegesen beszélni kezdett.
- T'Pellen vagyok a Vulkán kolónia felügyeleti megbízottja. Ha jól értesültem a Csillagflottának csak a kolónia végleges létrejötte után kell tájékoztatnia az esetleges visszavonásomat. - Szavai kimértek és erősen túlartikuláltnak hatottak de Smith így is felfogta hogy TPellen nem kedveli őt, mitöbb azt szeretné hogy távozzon a személyes szféréjából-ami jelenleg ezt a békés helyet jelentette.
- Én nem ezért jöttem.- Vette át a szót Willow.
- VAlóban?
- Valóban.- Smith lassan bólintott és fél lépéssel közelebb lépett a nőhöz. - Csupán beszélgetni szeretnék magával. - Kedves mosolyából TPellen arra következtetett hogy nem áll szándékában hazudnia a nőnek viszont kezdett egyre kíváncsibbá és kíváncsibbá válni. Smith elővette az eddig a nadrágzsebében tárolt kis adatrögzítőjét és szótlanul elővette. A Vulkáni lány kezébe adta aki erre elkezdte olvasni azt. Itt minden annyira lassan történt, annyira nyugodtan. Smith kapitány legmerészebb álmaiban sem gondolta hogy ennyire megtetchet neki egy új világ. Ez még érintetlen volt, talán azért is tűnt annyira lenyűgözőnek. A kapitány leült a fűbe és megfogott egy pitypangot. Egy idejig csak nézte elmélyülve mint aki még sohasem látott ilyet aztán elfújta annak fehér, vatta szerű virágját. A friss szellő tovább úsztatta, libegtette azokat a levegőben.
- Gyönyörű. - Nézett maga elé a kapitány és egyszerűen nem tért magához. A kis pille könnyű szirmok még egy darabig ellibbentek, aztán eltűntek. A Vulkáni nőre nézett fel ezután, aki épp őt nézte. Pillantásuk egymáséba ütközött. A kapitány lassan felállt, óvatosan leporolta fekete nadrágát, aztán közelebb lépett a Vulkánihoz.
- Lenyűgöz ez az új világ. - Ismerte be.
- Engem pedig a hajója. - Nézett vissza az adatjordozóra TPellen. -Mikor indul?
- Egy év. - Nézett a távolba ismét Willow. - Egy év mulva.- TPellen követte a kapitány pillantását, és ő is elnézett abba az irányba ahova a nő. A távol, a messzeség még mindig csalogatta őt, talán jobban mint bármikor. De tudta hogy nem mehet. Szíve mélyén elment volna a Horizontal a végtelen felfedezésére, és megnézett volna még száz ilyen gyönyörű bolygót... de itt kellett segítenie. Ez volt a kötelessége...és talán a sorsa is.
- Sajnálom kapitány. - Mondta ki végül megtörve a csöndet és az adathordozót is a nő felé nyújtotta. - Nekem más a sorsom.
- TPellen szinte az összes Vulkáni tiszt azon van hogy itt segétkezzen. Higye el, maga nélkül is boldogan meglesznek.- Mondta willow de az adathordozót még mindig nem vette el.
- Sajnálom, mást kell keresnie. - A Vulkáni lány közelebb lépett a nőhöz és a kezébe tette az eszközt. - De azért köszönöm. Hosszú és eredményes életet. - Köszönése egyhangú de szomorú is volt. Hátat fordított és a ház felé igyekezett vissza amikor Smith utána kiáltott.
- Várjon! - Ez a kiáltás annyira szokatlannak tűnt ebben a környezetben hogy a nő elszégyelte magát egy pillanatig. De aztán erőt vett magán és mégsem mutatta ki. Ha mindenki megfegyelmezi itt magát akkor neki is kötelessége.
- Igen? - Fordult meg hirtelen TPellen.
- Ezt azért tartsa meg. - Szólt Willow és a lány kezébe visszadta az eszközt a másik kezét pedig TPellen jobb vállára tette.
- Még jól jöhet. - Tette hozzá és elmosolyodott. -A hatvanhatos kommcsatornán megtalál. VAn még ideje gondolkodni elég.- TPellen elvette az adathordozót, Smith megfordult és a sötétben elindult vissza a fák mögé a kompjához.
- Jó éjt kapitány. - Szólalt meg halkan TPEllen.
- Jó éjt TPEllen. - VÁlaszolta a nő.
- A sötét nem fogja megzavarni az útvonalát?
- Nem. Ne aggódjon...Tudom az uticélom. - TPellen még sokáig nézte a távozót aki olyan magabiztosan ment előre mintha látna a sötétben. Elolvasta még egyszer az adahordozót, annak is csak a lényegét. "Tudom az utiélom" viszhangzott a kapitány utolsó mondata a gondolataiban. A sötétben a hegyek felé nézett.
- Én is. - Mondta maga elé, és visszaindult a házba.

Szerzö: Bagyula Tímea

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés