2269 Június 16.-a.
1 Évvel és 16 nappal a Horizont startja előtt...
Helyszín: Űrállomás az Arcadia Hajógyár mellett

Willow Smith kapitány végigment a visszhangos és szinte végtelenűl hosszú, egyhangú folyosón. A magas nő alakja kiemelkedett a többi lézengő-nézelődő emberétől. A kapitánynak nagyon tetszett az újonnal megépült űrbázis. Lenyűgözte őt a nagysága, és az hogy mindenben a Föderáció lényegét sugallta az. Kívül-belül emberi építmény volt.Le sem tagadhatták volna. Willow most megállt egy nagyobb ajtónál. A sok kis egyforma után egy nagy következett. Ez az ajtó másmilyen volt: eltérő. Ezen sok ember kis és be ment arcukon pihent vagy épp keserédes mosollyal:ez az ajtó a Csillagbárba vezetett. A nő ránézett a kezében lévő adathordozóra és leellenőrizte a rajta lévő nevet, majd belépett. Odabennt nyüzsgő élet fogadta. Sok tiszt és még annál is több Vulkáni nézelődött, beszélgetett a kezükben vagy az asztalukon egy-egy szines itallal. A kapitány közelebb lépett az egyik ablakhoz: a kilátás lélegzetelállító volt. Egy hatalmas M-tíusú bolygó, és a fölött az Arcadia hajógyár amiben épp egy hajó készült. Proxima típusú: a Uss Horizon. Az ő hajója lesz. Csakis az övé...
A nő az üvegre tette a kezét és még egy másodpercig elmélyülten gyönyörködött a látványban amint kis pod-ok dolgozgatnak az alapokon. "Elvileg egy év"- Gondolta magában. - "Egy év és készen lessz az én hajóm. Az én Horizontom." A hideg üveg érintésére a kapitány kissé megborzongott, aztán az éppen a bolygó mögül előbukkanó Nap sugara belevilágított mogyoróbarna szemeibe. Willow még egy másodpercig emélázva nézett maga elé mikor a Uss Rode Island elsuhant a bázis abalaküvege előtt. A nő ismerte a hajó kapitányát és elmosolyodott a Constitution-típusú hajó láttán.
A csillagbár egyre hangosodó zörejei azonban visszahozták őt a helyzetébe. Viszafordult a terem felé, a sok emberre akiket nem ismert és ránézett az adathordozójára. Dorothy McDellon. Ez volt a tiszt neve akit keresett. A kép alapján egy szép arcú barna hajú nő. Tudta hogy ezen a bázison él és dolgozik. Azt is hogy a visszavonulásán gondolkodik. De ő ezt nem engedhette. A csillagflotta parancsnokság megbízta őt hogy keressen magának remek tiszteket a Horizonra. Azt is tudta hogy McDellon az. Ezt az alkalmat hogy megszerezze magának a parancsnokot nem szúrhatja el. És nem is akarta. Willow a bárpulthoz lépett. A kellemesen hangos zenében egy sötét bőrű férfi dolgozott. Valami üvegeket pakolt, Willow nem igazán látta hogy miket-de őszintén nem is érdekelte.
- Ellnézést!- Szólalt meg illedelmesen az arany egyenruhás nő, de a bár zajai és a hangos zene elnyomták kellemesen magas hangját.- Ellnézést!- Ismételte meg hangosabban mire a férfi odafordult a nőhöz.
- Áh,egy flottakapitány!- Mondta.- Mit adhatok?
- Kis tájékoztatást! - hajolt közelebb hozzá Willow és a piltos orra alá tette az adathordozót.
- Ismerem a hölgyet. - Bólintott a férfi.- Arra lesz. - hosszú ujjaival a legutolsó ablak melletti asztal felé mutaott ahhol egy vörös egyenruhás nő ült egyedül. Magábaroskadva nézett egy adathordozót. De nem olvasta csak nézte.
- Köszönöm. - Szólt a kapitány és gyors léptekkel elindul a leghátsó asztalhoz. Hátrébb már nem tűnt olyan hangosnak a bár ricsaj és valahogy nyugodtabb is volt minden.
- Dorothy McDellon? - Kérdezte a kapitány mikor adért és megállt a lány mellett. Az felnézett a kérdezőre. Szemük pillantása találkozott.
- Én lennék az. Miben segíthetek önnek?- Kérdezte ridegen Dorothy.Sötétbarna haja cofba fogva hordta,fekete szemei olyanok mintha nem is ember lett volna. "Különleges egy lány."- Gondolta magában a kapitány.
- Leülhetek?- Kérdezte.
- Lát itt valaki mást mllettem?- Érkezett a válasz bár Dorothy legszívesebben a háta közepébe kívánta az efféle kapitányokat. Régebben ő is kapitány szeretett volna lenni, járni akarta volna az űrt. De az régen volt... Most belegondolni sem mer abba hogy kapitány legyen. Az egésztől undorodott. nem akart maradni, nem akart itt lenni: ki akart lépni. És ebben olyan biztos volt mint még soha semmiben.
- Willow Smith kapitány vagyok. - Mutatkozott be a kapitány kedvesen. - Én leszek a Uss Horizon kapitánya.
- Az jó. - Willow a kezét nyujtotta de Dorothy ezt nem fogatta.- Miben segíthetek? - Ismételte meg kérdését ujból. Jobban szerette a tiszta és gyors lefolyású ügyeket.
- Hát jól van, akkor térjünk a tágyra. - Mondta a kapitány és a kezében lévő adathordozót Willow elé csúsztatta. - A Csillagflotta parancsnokság tegnap kért meg rá hogy szegyjem össze a főtiszti kart a hajómra. Azt szeretném hogy maga legyen az elsőtisztem.
- Hogy én?!- Hödült fel Dorothy miközben félrecsúsztatta az immár előtte lévő adatblankot. - Felejtse el!
- Miért? - Lepődött meg Willow és tekintete megpróbálta kifürkészni Do gondolatait.Nem tudta megérteni miért utasíthat valaki vissza egy ilyen ajánlatot.
- Egyszerű. - Mosolygott gúnyosan Dor.- Ki akarok lépni! HA ezt nem érti meg akkor semmit! Olvasta a szenélyes adataimat, ezen a hordozón vannak!- Megfogta az adathordozót és odavágta a földhöz. -Az életemnek többé nincs értelme kapitány! Maga talán mehet hajókon de én nem vagyok jó gépész! Felrobbantottam majdnem az egész hajógyárat!... Anyám emlékét!
- Mind tanulunk a hibáinkból...- Vágott közbe Willow de Dor ebbe is közbevágott.
- És milyen hibákból! Öt matróz és két szerettem halálából!
- Ez nem mentség arra hogy feladja az eddigi fontos....
-Gyilkos vagyok kapitány!
-Ezt nem mondhattja!Nem akarta megölni azokat az embereket, maga nem én tudom!
- De...- willow egy gyors mozdulattal vette fel az adathordozót a földről.
- Bizzon bennem Dorothy! Ön jó ember. És ezt be is bizonyíthattja. - Odatette a kis eszközt a lány elé az asztalra a másik kezét pedig a vállára tette. - Gondolja meg.- Willow ezután hátat fordított. Gondolta hogy nem lesz könnyű...de nem hogy ennyire.
- KApitány, várjon!- Willow megállt.Azt hitte ennyi volt, hogy kereshet valaki mást.Gyorsan pördült meg a tengelye körül. -Igen? - Kérdezte.
- A hajója kutató hajó lesz. Igaz?
- Így igaz. - Bólintott a nő. - Hetes fokozatos kis csoda.elmehetünk vele majd bárhova, oda ahová még senki sem merészkedett.
- Akkor nem kell majd harcolnom, robbantanom vagy éppen baleseteket okoznom....- A kapitány megdöbbent a kérdésen.
- Nem, nem kell. Én nem fogom rá kérni. A szavamat adom....- Dorothy felállt és odalépett a nő mellé.
-Úgy érzem szívesen bizonyítanék egyet újból. keleni fog önöknek egy gépész.
-Ez így igaz.... Üdvözlöm a csapatomban.
Kezet fogtak.

Szerzö: Bagyula Tímea

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés