Anyabolygó: Centauri Prime Hely: Harmadik bolygó Nap: Centauris Rendszer: összesen 7 bolygó 4 szilárd, 3 gáz Holdak: 2 Kor: 5,2 milliárd év Átlaghőmérséklet: 14 °C Gravitáció: 1,001 G Forgásidő: ismeretlen Keringési idő: 624,9 nap

A kentauri névnek nagy jelentősége van a mi galaxisunkban. Az összes fiatal faj közül, kivéve a minbarit, a Kentauri Köztársasága legrégebbi űrutazó nép, gazdag történelemmel és kimagaslóan jól dokumentált múlttal. Nem lehet egyetlen szóval jellemezni a kentauriakat. Gőgösek, könyörtelenek, becsületesek, gyilkosok; mindezek egyaránt igazak rájuk.

A kentauri anyabolygó, Centauri Prime, a Centaurus csillagkép távoli szélén található csillag körül kering, körülbelül 70 fényévnyire a Naprendszertől és 75 fényévnyire a Babylon 5-től*. Az átlagos utazási idő a Babylon 5-ről a Centauri Prime-ra négy szabvány nap, durván a duplája a Babylon 5 - Föld utazási idejének**.

Körülbelül időszámításunk előtt 3000 évvel a kentauri anyabolygó egyre növekvő harcmezővé vált. A korai római birodalom fejlettségi szintjén álló, ma kentauriként ismert lények háborúban álltak egy másik értelmes élőlénnyel a bolygójukon. Ezt a fajt xonnak hívták, brutális teremtmények voltak hasonlóképpen a földi neandervölgyiekhez, erősebbek a kentauriaknál, de kevésbé intelligensek. A kentauri feljegyzések szerint a xon egy hiányzó láncszem volt, mely egy másik kontinensen fejlődött és nem halt ki. kentauri kifejezéssel élve a xonok alig voltak többek állatoknál, akik megtanultak beszélni. A barbár viselkedésű xonok annyiszor támadták meg kentauri rokonaikat ahányszor csak alkalmuk adódott rá.

Nagyrészt kevés igazi összecsapás volt a xonok és a kentaurik közt, csupán néhány kisebb határmenti háború amikor valamelyik faj megpróbált behatolni a másik területére. Nem túl eszes létükre a xonok félelmetes ellenfélnek bizonyultak és képesek voltak több alkalommal is visszaverni a kentauriakat. Kezdetben a xonok a szárazföldek és óceánok határvonalait tartották ellenőrzésük alatt, távol tartva ezeket a kentauriaktól. Ahogy azonban mindkét faj gyarapodott, hamarosan állandóan érintkezésbe kerültek egymással.

Mikor a kentauriak a reneszánszhoz hasonló történelmi korszakba léptek, körülbelül i. e. 647-ben, technológiájuk és kormányzási struktúrájuk fejlődésnek indult. Felfedezve a nagy távolságra vitorlázás módját és a xonénál sokkal fejlettebb eszközöket és fegyvereket készítve, a kentauriak nagy városokat építettek, melyek a kereskedelem, kultúra és művészet zajától voltak hangosak. A kentauriak jólétét fenyegetésként értelmezve a xonok elkezdtek kentauri településeket megtámadni és fosztogatni. A kentauriak vissza tudták verni a xonokat, miközben sokat rabszolgaként foglyul ejtettek. Ez végzetes hibának bizonyult a kentauriak részéről.

A nagy kentauri város Yandantrio falain belüli kapcsolataikat kihasználva a xonok rabszolga felkelést szerveztek. Amint a lázadó rabszolgák pusztítást végeztek a nagy város falain belül, egy xon hadsereg megtámadta és megszállta a várost. Mikor a szomszédos város Viddaro erői megérkeztek, borzalmas látvány tárult a szemeik elé. Yandantrio városát, mely körülbelül a földi Velence városával megegyező méretű volt, teljesen elpusztították. A város maradványai felé vezető út mentén több ezer kentauri feje volt karóra tűzve és a város falain belül a kentauri katonák megtalálták a város összes lakóját, több mint kétmillió kentaurit, holtan.

Az erőszak szele megérintette az összes kentaurit. A nagy jólét idején a xonok ismét megmutatták, hogy a kentauriak nincsenek biztonságban barbár haragjuktól. A xonok, meglovagolva ezt a győzelmet, hatalmas hadjáratot indítottak kentauri unokatestvéreik elpusztítására. Eleinte látványos kegyetlenségükkel a xonok legyőzték a kentauriakat csatáról csatára, elpusztítva minden kentauri települést, amely útjukba került.

A kentauriak nem voltak hajlandók lenyelni a xon támadásokat és azonnal reagáltak. A xonnak sikerült az, amire a diplomácia évek alatt sem volt képes, egyesítésre kényszeríteni a nagy kentauri házakat. Így kezdődött a kentauriak és a xonok közti ezeréves háború. Századokig tombolt ez a háború. Mindkét fél részéről tekintélyes veszteségek voltak, amely a Kentauri Élet Ünnepség kialakulásához is vezetett. Az ünnepség tulajdonképpen egy parti a kentauri év végén ahol minden kentauri körülnéz és azt ünnepli, hogy nem egyike a sok halottnak.

Végül i. sz. 511-ben a xonokat eltörölték a kentauri bolygó felszínéről. Történészek szerint a kentauriak népessége 800 millió körül mozgott a kentauri-xon háború kezdetekor. A xonok legyőzésének idejére, amelyben nagy része volt annak, hogy a kentauriak feltalálták a lőport, a népesség 6 millióra csökkent.

A xonok legyőzése vezetett a mai modern kentauri társadalmi struktúra kialakulásához. Kentauri családok, akik megtették a magukét a csatamezőn és túlélték a háborút, együtt éltek békében és kölcsönös tiszteletben. Belőlük alakultak ki a kentauri nagy házai. Ez az nemesekből álló új kormányzat hozta létre a kentaurumot, egy helyet ahol a nemesek találkoznak és politikai döntéseket hoznak.

Felismervén egy egyszemélyes vezető szükségességét, aki egyesíti és irányítja a Kentaurum Házait, a nemesek kinevezték a legerősebb ház vezetőjét Császárnak. A Császár lényegében szociális és vallási vezetője volt a Kentauri Köztársaságnak, akinek bölcsessége nagyobb volt a többiekénél… még ha valójában nem is ez volt a helyzet.

A xonok legyőzése után a kentauriak hatalmas újjáépítési erőfeszítéseket tettek. A Kentaurum legfőbb gondjai közé tartozott a kentauriak kevés száma. Emiatt aztán az utódnemzés lett a kentauri kormány elsődleges szempontja. Ezt szem előtt tartva az első Császár rendeletet hozott, miszerint egyetlen kentauri férfi sem létezhet feleség nélkül, soha. Törvényen kívül helyezte a monogámiát és parancsba adta a kentauri társadalom minden nő tagjának a házasságot és a gyerekszülést. Ez a rendelet elsöprő támogatást nyert még a Kentaurum hölgy tagjai részéről is és ahhoz vezetett, hogy a nők a kentauri kultúrában másodrangú polgárrá váltak, alig többé egyszerű tulajdonnál. Egy szükséges rossz a kentauriak túléléséhez.

1121-ben a Kentauri Köztársaság belépett az Ipari korszakba, elérve egy olyan technológiai szintet amely a 20. század elején volt megtalálható a Földön. Ekkor a kentauri társadalom kb. kétmilliárd egyedet számlált és politikailag nagyon hasonló volt mai állapotához. A kentauriak lassan átléptek az Atomkorszakba és az Információs korszakba. A tudományos fejlődés sokkal lassabb volt mint a Földön, mivel a kentaurin hiányoztak az olyan katonai konfliktusok, melyek a Földön sokkal gyorsabb haladásra serkentették a tudományt.

Az 1249-es évben egy ragyogó fény tűnt fel a kentauri éjszaka egén, mely örökre megváltoztatta a Kentauri Köztársaság sorsát. Ekkora már a kentauriak technológiája hasonló szintű volt, mint a Földé a 21. század közepe táján. Űrállomásokat építettek, jártak a holdjaikon és megtették az első kísérleti lépéseket a naprendszerük többi bolygójának betelepítése felé.
Amint kiderült, az éjszakai égbolton látott fény egy idegen űrhajó volt, amely vészleszállást hajtott végre a bolygón. Pontosan nem tudni melyik fajé volt az űrhajó, meg kell azonban jegyezni, hogy körülbelül ebben az időszakban folytattak háborút a minbarik és más azóta kihalt fajok az árnyak ellen. A hajó valószínűleg az egyik vorlonok oldalán harcoló fajhoz tartozhatott és az árnyak sebesíthették meg.

Kentauri kutató csapatok gyorsan kiásták a lezuhant idegen hajót és elkezdték vizsgálgatni. Míg az elöl található részek teljesen elpusztultak és a legénység megsemmisült, a hajó fő rendszereiből sok sértetlen maradt. A következő tíz évben a kentauriak megvizsgálták és megfejtették az idegen hajó fedélzetén található technológia minden kis részletét. Az így megszerzett technológia használatával a kentauriak képesek voltak a Csillagközi utazások korszakába ugrani.

Néhány évtized alatt betelepítettek majdnem minden bolygót a saját naprendszerükön belül. Azután, mihelyst sikerült tökéletesíteniük az ugró hajtómű tervét amely a hiperűri utazáshoz szükséges, elkezdték felderítéseket végezni a naprendszerükön kívül is. Az első ugróképes kentauri hajó a Vinkolii, mely egy kentauri-xon háború idején élt nagy tábornokról kapta nevét, megcsinálta az első sikeres ugrást a Centauri Prime holdjától a legkülsőbb kolóniájukig földi idő szerint 1273. február 11-én.

Nemsokára a kentauriak elkezdtek hajókat kiküldeni a naprendszerükön kívülre, a galaxis felderítésére. Az első ugrásaik közül sok közeli naprendszerekhez és kopár világokhoz vezettek, de néhány esetben találkoztak élővilágban gazdag bolygókkal és sok idegen életformával. A kentauriak felderítéseik során nem találtak egyetlen fajt sem, amely technológiailag olyan fejlett lett volna mint ők és semmi nyomát nem találták annak az idegen fajnak, melynek hajója a bolygójukra zuhant.

Értelmes élőlényekkel találkozva, lévén összehasonlítási alapjuk csak a xonokkal való kapcsolatuk volt, A kentauriak ahhoz a taktikához fordultak, mely már a múltban is bevált - a hódításhoz. Összeállítva egy nagy katonai flottát, a kentauriak elkezdték megszállni és irányításuk alá vonni minden hozzájuk közel eső világot. A kentauriak technológiában élen jártak és ezt gyorsan ki is használták, szinte hetek alatt elfoglalva sok világot. Néhányuknak helyet kínáltak dicsőséges köztársaságukban és ezért tárt karokkal fogadták őket. Ezekkel a világokkal nagylelkűen bántak a kentauriak, megadva új szolgáiknak mindent amit csak a köztársaság nyújtani tudott. Amely világok nem engedelmeskedtek, azokat meghódították és rabszolgájukká tették.

Végül a kentauriak kapcsolatba léptek más idegen fajokkal, köztük a dilgarokkal és a minbarikkal. A dilgarok közel azonos technológiai szinten álltak és ahelyett, hogy tartalékaikat egy látszólag békés, de ütőképes faj elleni háborúra pazarolják, a kentauriak inkább kerültek minden érintkezést velük, figyelmen kívül hagyva, hogy a dilgarok nem szívesen háborúznának velük.

A minbarik, bár unalomig ismerték a kentauriak hódítói hírnevét, mégis szívesen látták őket világukon. Az árnyak elleni háború után sok űrutazó faj elpusztult vagy visszaesett a sötét korba, kevés társat hagyva a minbariknak.

A minbarikkal való kapcsolatfelvételük idején a Kentauri Köztársaság mindössze nyolcvan éve volt képes hiperűrugrásra a bolygójukon lezuhant idegen űrjárműnek köszönhetően, mely technológiai szinten sok más faj fölé helyezte őket a galaxisnak ebben a régiójában. Összehasonlításképpen, a minbarik már közel négyezer éve jártak az űrben és feleannyi ideje ismerték a hiperűrutazást is.

A kentauriak, felismervén hogy akkor még nem tudtak volna háborút nyerni a minbarik ellen, új módszerrel kísérleteztek… a diplomácia művészetével. Nyilvánvaló volt, hogy nagy erejük ellenére nem a kentauriak voltak a legerősebb faj a kozmoszban és még sok tanulnivalójuk akadt. Így a kentauriak a hódítás mellett kísérleteket tettek tárgyalásokra és üzletelésre. is. Hosszú évek tisztességtelen ügyletei és politikai bűvészmutatványai a Kentaurumban rendkívül fogékonnyá tette a kentauriakat a diplomácia megtanulására.

Földi évek szerint 1695-ben a kentauriakat a Galaxis Oroszlánjaiként ismerték, ekkor érték el politikai, gazdasági és birodalmi hatalmuk csúcsát. Ebben az időben a Kentauri Köztársaság 127 naprendszerből állt, 309 kolonizált világból, hatékonyan irányítva az egész galaxis egynegyedét. Ilyen hatalmas és erős volt a Kentauri Köztársaság, még a dicsőséges minbari Föderáció sem mert az útjukba állni. Technológiai fölényük ellenére a minbarik nem is remélhették akkora erő összegyűjtését, mely legyőzhette volna a kentauri katonai gépezetet és annak szinte végtelen utánpótlását.

Kétszáz évig a kentauriak uralták a galaxis legnagyobb részét. Azonban mint minden óriási méretű birodalommal történik, a kentauriak is rájöttek, hogy még ők sem tudnak mindenhol jelen lenni ahol szükség van felügyeletükre, ellenőrzésükre és hatalmas birtokaik védelmére. Kalózkodás kezdte elvágni a kentauriak utánpótlási vonalait, politikai civódásoktól volt hangos a Kentaurum, kolóniák kormányzói összeesküvést szőttek a Császár ellen és civil lakosságban is nyugtalankodás ütötte fel a fejét.

Mialatt Chuck Yeager lett a Föld leggyorsabb embere (hangsebesség átlépése) és Buzz Aldren a Hold felszínét vizsgálta, a kentauriak hatalmas és erős birodalma szétesőben volt. Sok általuk meghódított világot bosszantott egyre jobban a kentauri uralom. Tüntetéseket és tiltakozásokat szerveztek az egész birodalomban. A meghódított világok bennszülött lakosai közt jelentkező elégedetlenség nyílt lázadássá vált.

A területi kormányzók, attól tartva, hogy elveszítik a köztársaságban elfoglalt pozíciójukat, megpróbálták eltitkolni a növekvő viszályokat. Ezzel csak buzdították a zavarkeltőket amíg már világok tucatjai kezdték magára hagyni kentauri uraikat. A Kentaurum tagjai, vonakodván vállalni a felelősséget és a szégyent a problémákért, egymás ellen fordultak és a hatalmas kentauri hadsereg, mely több százezer hajót számlált, képtelen volt újra kezébe venni az irányítást.

Több alattvaló faj, a kentauri Királyi Flotta régebbi hajóit használva, kihívó támadást intézett a kentauriak ellen. Mivel erőiket túlságosan szétszórták a helyzet megfelelő kézbentartásához, rengeteg kentauri hajót pusztítottak el csatáról csatára. A Kentauri Köztársaság kora végül bevégeztetett. Az első felkelés után negyven évvel a Kentauri Köztársaság összeomlott.

Múlt az idő és egy évszázadon belül új kentauri nemzedék lépett a galaktikus színpadra. A régi büszke köztársaságról szóló meséken és legendákon felnőtt új kentauriak égtek a vágytól, hogy a régi köztársaságot újjászületni lássák. Így kezdődött a kentauriak második nagy terjeszkedése. Több száz új hajó, most már Zéró Pont Mező energiát használva és mesterséges gravitációs technológiával felszerelve, rajzott ki az űrbe, hogy visszaszerezze azt amely valaha az övék volt.

Persze az őket vezető nagy felbuzdulás ellenére a Kentaurum újgazdagjai tudták, hogy még nem voltak készek egy nagy háborúra. Így minden ellenállóképes űrutazó fajt figyelmen kívül hagytak vagy megpróbáltak diplomáciával leszerelni. Kutató hajók jártak világról világra, néhol gazdag Quantium 40 lelőhelyre találva, melyre szükség volt a hiperűrutazáshoz, néhol pedig érintetlen természeti kincsekben gazdag helyekre lelve. Néha a kentauriak alacsony technológiai szintű bolygókra szálltak le és irányításuk alá vonták az ott élő technológiailag fejletlenebb fajokat.

Ezen alacsonyabb technológiai szintű bolygók egyike volt a narnok világa. Ez a tény halálos csapás volt a kentauriak régi köztársaság visszaállításáról szóló vágyaira. A narn valóságos paradicsom volt és a helyi lakosok, hüllőszerű erszényesek, istenként köszöntötték a kentauriakat. A kentauriak bolond módon kihasználták ennek minden előnyét és nagy árat fizettek érte.

A narnok rendkívül sok problémát okoztak. A narnok előbb kezdtek el bajt csinálni, mint ahogy a kentauri rendfenntartó erők bevonultak volna. A békésnek látszó narn kultúra erősen a bosszú koncepcióján alapult és a szemet szemért gondolkodásmód határozta meg minden narn életét. Az évek múltával a kentauriak kénytelenek voltak egyre több energiát fordítani a narn irányítására. Végül minden más tulajdonuk kezdett kicsúszni a kentauriak kezéből, ahogy minden erejüket egyetlen világ megtartásába fektették. Aztán miután kiaknázták a narnok bolygójának minden természeti kincsét, nem akartak többé energiát fektetni egy halott világ megtartásába és a kentauriak visszavonultak a narnról. Visszavonulásukkal elvesztették azt a maradék kis tiszteletet is, amellyel a többi világ viseltetett irántuk. A Galaxis Nagy Oroszlánja egy fáradt fogatlan macskává vált, amely alig képes többre egy félelmetes üvöltésnél. Így, immár másodszor, a Kentauri Köztársaság hanyatlásnak indult.

A narnok, kétségbeesetten vágyva a bosszúra, elkezdték megtámadni a kentauriakat és megmaradt világaikat. A kentauriak megmaradt birodalmuknak közel felét kénytelenek voltak feladni csak azért, hogy megakadályozzanak egy narnokkal szembeni totális háborút. Sötét évek voltak ezek a köztársaság életében, annyira leverte őket birodalmuk bukása, hogy még ujjukat sem mozdították a dilgarok ellen vagy a narnok ellen akik behatoltak területükre.

Mindez megváltozott annak az embernek a halálával, aki végigkísérte a köztársaságot a hanyatlás idején, Turhan császáréval. Halála után unokaöccse, Cartagia követte őt a trónon, kinek kinevezésével a Galaxis Oroszlánja megtalálta a vágyat, hogy ismét felrázhassa galaxist. Miután a narnok háborút hirdettek ellenük, őket gyanúsítván egy narn űrállomás elpusztításával a 37-es szektorban, a kentauri fél évszázad után összeszedte katonai erejét és csatát nyert. Időről időre, csatáról csatára a kentauriak sorozatos győzelmeket arattak. A narnokat, a rettegett ellenséget, visszaverték!

Győzelmeik híre villámgyorsan elterjedt az egész köztársaságban. Fiatal kentauriak milliói csatlakoztak a Királyi Flottához. Hamarosan kentauri motorok és fegyverek robajától rázkódott galaxis. A narnok egyáltalán nem jelentettek szörnyű fenyegetést, csak politikusok és a nagy számú vereség tette őket azzá. Technológiájuk alacsonyabb szintű volt és hamarosan a köztársaság magára talált a háború tüzében. Amikor a narnok elbuktak a köztársaság harci gépezetének kerekei alatt, a kentauri név újra rémülettel töltötte meg a galaxist - újra ők voltak a Galaxis Oroszlánjai!

A narn-kentauri háborút követően a köztársaság visszafoglalta a Turhan uralkodása alatt narnok által megszállt világokat. Sok más narn kolónia, világok melyeket a narnok meghódítottak és kifosztottak, kérvényezte felvételét a köztársaságba. A kentauriak csillaga ismét emelkedőben volt.

A kentauriak dicsősége azonban széthullott egy végzetes háborúban a Csillagközi Szövetség (ISA) ellen. Bár a Régens Herceget hibáztatták a háborúért, a Kentauri Köztársaságnak hatalmas kártérítést kellett fizetnie minden világnak akit megtámadtak az ISA-kentauri konfliktus során. Második Mollari Császárral a trónon jelenleg bizonytalan, hogy mit tartogat a jövő a köztársaság számára.