Robbanószerkezetek

Legalább olyan elterjedtek, mint a sugárvetők. Hadseregek és bűnűzők használják. A robbanóanyagok különböző fajtáit pusztítási mértékük illetve működési elvük alapján különböztetjük meg. A sugáralapú, ezáltal nagy pusztító erejű szerkezeteket nagyobb csillaghajók és épületek szabotálásánál alkalmazzák, míg a hő és szilárd robbanóanyagokat csatákban, gyalogság vagy harcjárművek ellen vetik be.

A legelterjedtebb robbanószerkezet, melyet általában gránát formájában alkalmaznak igen széles körben. A hődetonátor csak egy bizonyos hatókörben alkalmazható, amiben zárótüzet bocsát ki, felbomlasztva minden anyagot. Időzíthető funkciója miatt merénylők és szabotőrök is szívesen alkalmazzák.

Egy tapadóakna két fő részből áll: lézeres detonátor és maga a robbanószer. Mikor az aknát telepítik, a lézersugár bekapcsolódik és egészen az útjába eső legközelebbi felületig kiterjed. Ha a lézerfény megtörik, vagy a töltetre rálőnek, az akna felrobban, és hatókörében mindent elpusztít. Hátránya, hogy a lézer miatt könnyű észrevenni, és megfelelő távolságból hatástalanítható.

Hasonló a lézeres aknához, de itt infravörös sugarat bocsát ki, ezzel megnehezítve az akna észrevételét.

A beépített lokátor aktiválja a robbanóanyagot, ha a delikvens hatósugárba ér. A legdrágább robbanószerkezet, de egyben a legmegbízhatóbb is.

A merénylők és szabotőrök kedvence. A szerkezet tetszőlegesen telepíthető, majd egy kis rádió távirányítóval aktiválható.

Hatalmas pusztító erejű, időzíthető szerkezet. Hajók és épületek elleni szabotázskor használják.

Nagy koncentrációjú plazmaenergiát tartalmazó törékeny, rugalmas gömb, mely felszabaduláskor komoly kárt tud tenni gépekben vagy szerves élőlényekben.